Lemezkritika
This World is Yours
Kritika 1
Egy újabb őskövületet kapartam elő. Ez persze hatalmas túlzás, hiszen eme album 1995-ben jelent meg, ám a techno fénysebességgel változó világában ez is hosszú időnek számít. Az együttesnek ez volt az első nagylemeze; igaz ugyan, hogy már korábban is jelentek meg kisebb próbálkozásaik. Mindenesetre a lemezt hallgatva egyáltalán nem tűnnek kezdőknek a fiúk. De először nézzük a zene stílusminősítését. Az biztos hogy rave, bár ezen is mást értenek az egyes országokban. Az azonban már tényleg kétségbevonhatatlan, hogy techno. Sőt: underground. Legalábbis a boltban azon a polcon volt. :-) Tempója gyorsabb, mint a nálunk megszokott house műfajé, de azért nem speedcore (300 bpm). Bizony elég rossz véleménnyel voltam eddig az undreground dolgokról. Teljesen azonosítottam ugyanis a partikra való és különben tökéletesen hallgathatatlan house-szeméttel, mely eléggé távol állott tőlem. Most meg rá kellett döbbennem, hogy az előítéleteim helytelenek voltak, mert van ebben a kategóriában is jó zene, csak meg kell találni [és bizony jobb, mint a legtöbb kommersz techno]. Mivel itt szöveg csak elvétve fordul elő, így az instrumentális részek terén kell felmutatniuk valamit az alkotóknak. Ez meglepően jól is sikerül nekik.
Először két kislemezt hallottam az albumról: az Experience és a Redemption címűt, melyek rögtön megfogtak. Az előbbiben a zongorával csaknem megegyező hangszert hallhatunk, ami egy fülbemászó dallamot ismétel, közben pedig változatosan torzított dobkíséretet hallhatunk, szép tiszta effektek és időnként különféle mellékdallamok is feltűnnek. A második szám egészen más hangzással rendelkezik: egy pánsípszerű hangszer szólaltat meg nehény dallamsort és egybeszövődik a különös, de odaillő "népdalszerű" női vokállal. Persze a basszus dob itt sem maradhat el. Számomra ez a két szám elég volt ahhoz, hogy mindenáron megszerezzem a teljes albumot. A folytatásban sem kellett csalódnom.
Tény, hogy nem minden szám tökéletes, de sebaj. Nagyon tetszett a stílushoz képest szerintem rendkívül változatos hangszerpaletta és a számok ötletes kivitelezése. A Land Of The Rising Sun pl. tényleg a Távol-Keletet idézi. Valami japán filmből van benne szövegrészlet, ami a különösen dinamikus dallamszerkezettel együtt különösen jó, sejtelmes hangulatot kelt a hallgatóban. A Matisse-ban pedig haláltáncot járnak a sötét középkor druidái. Sajnos nem minden darab sikerült ilyen jól: a címadó dal és a The Place To Be dallama nem igazán fedezhető fel a dübörgő basszus mögött, bár az utóbbi minden bizonnyal poénnak került a korongra, hiszen egy klasszikus keringő hardcore változata (tényleg durva szám). Nagyon tetszett még a Love Is An Ocean (ez is kislemez volt); olyan nyugtató hatása van (nomeg veszett jó dallama). Az utolsó kislemez a Passport To Heaven, ami megint csak egyedi darab; különböző hangulatú szintek váltják egymást (ez más számokra is jellemző). A többi szám is egyéni kidolgozású, szinte már különc egy kicsit (erre jó példa a Chakka Chakka: rituális szertartásnak indul, majd jön a rave dallam).
Összegezve az RMB egy igen egyedi albumot hozott össze, ami ezért kiemelkedik az átlagból. Ez a zene bizony sokkal több annál, mint aminek látszik. Minden szám eltérő képeket, hangulatot, érzelmeket képes életre kelteni az emberben. Csak engedd szárnyalni a gondolataidat, miközben hallgatod. Nem sok techno zenét hallottam még, ami ilyen közel állt volna a tökéleteshez, mint ez. Bátran állíthatom, hogy ez a LEGJOBB ALBUM, amivel valaha találkoztam. Mindenkinek kötelező darab.
Már írtam valahol azt is, hogy a CD tényleg teli van: 72 perc. Ha szereted a technozenét, de unod a monoton, tök egyforma számokat, akkor hallgasd meg ezt. Nem fogod megbánni. Persze egy anti-technósnak bizonyára ez sem fog tetszeni, de hát senki sem lehet tökéletes. :-)
SouthyKritika 2
A következőkben megpróbálom a saját szemszögömből bemutatni a fiúk hivatalos debütáló albumát, a This world is yourst.
Ez volt az addigi legnagyobb kiadványuk. Sikeréhez az is hozzájárult, hogy "jókor volt jó helyen", vagyis mint Southy írta, rave lemez, a rave-korszakban. Persze nem nevezhetjük szokványos rave-nek, az RMB stílusát soha sem lehetett besorolni semmi más mellé.
Az album sokszínű, megtalálhatók rajta a nyugodtabb darabok, mint például az Experience, vagy a Universe of love és helyett kapott az RMB legzúzósabb, legkeményebb énje is: The Place to be. A darabokra tényleg a "darkrave" meghatározás illene, a legtöbb mégis boldogságot, vidámságot sugároz. Már ekkor megvolt a számokban az a rejtélyesség, az a különös energia, ami felejthetetlen élményt nyújt a hallgatónak, és amit a Widescreenen talán túlzásba vittek...
A saját vagy filmekből vett szövegekkel tényleg egy sajátos atmoszférája lett az albumnak. Oly aprólékos a számok kidolgozottsága, hogy az már példaszerű. A Passport to heavenben a jégkockák csörgése, a Troubledben a madárcsicsergés, a No Obedience-ben a hullámok zaja... Szóval nem mindennapi harmóniája van a számoknak... Helyenként feltűnik egy-két egyszerű, talán gyerekes rész, de ez csak színesíti az egészet. A Chakka Chakka és a Matisse törzsi énekei, kántálásai iszonyatosan beleillenek a művekbe.
Ezek ellenére van egy-két szerzemény, ami nekem nem jön be annyira mint a többi. Ilyen talán a címadó szám, a This world is yours, amiből lehetett volna egy csodálatos számot is alkotni, hiszen gyönyörű dallama van, azonban a domináló refrén "dallam" elnyomja ezt a szépséget. A River's edge egy különösen furcsára sikerült darab. Egyszerűen nem tudom hova tenni. Nem rossz, az biztos, de nem hagy bennem akkora nyomot mint a többi track. Ez van a Land of the rising sun esetén is. Nagyszerűen érezteti a távol-keleti hangulatot, nagyon jó, de mégsem annyira mint a többi. A The place to be, egy teljesen más eset. Szerintem nagyon jó ötlet volt ezt is a lemezre rakni, végszónak nagyon ott van.
Nem lehet Top 13-at írni az albumról, de megpróbálom leírni hogy melyek a legeslegjobbak: Redemption, Experience, Chakka Chakka, Passport to heaven, Matisse, No Obedience és a Love is an ocean.
Egyébként nagyon el vannak találva a kontrasztok a számok között, főleg a Love is an ocean - The Place to be, vagy a Troubled - Experience között.
Külön említést érdemel, hogy a női vokálok mindegyikét Kristina Totzek énekli. Ez erre a zenére egyáltalán nem jellemző, ez is kiemeli RMB-t a többi előadó közül.
Mindent összegezve szerintem egy egyedülálló albumot készítettek a fiúk, amit mindig szívesen fogok meghallgatni, akár 30 év múlva is...
Ez a legjobb album amit eddig hallottam. Nincs még egy ilyen, hiszen szinte minden albumon lenni szokott egy-két nagyon félresikerült darab. Ez az album viszont, kimerem jelenti, tökéletes. Nincs olyan szám amit ne lehetne örömmel végighallgatni. Sajnos a Widescreenről ez még a legnagyobb jóindulattal sem mondható el, de ez már egy másik történet...
Treeshow