Lemezkritika
Trax
A Trax kislemezek 1992-ben és 1993-ban jelentek meg, egyenként 4 számot tartalmaztak. RMB néven kerültek boltokba, de a számok még csak Rolf Maier Bode keze munkáját dicsérik. Később 1995-ben napvilágot látott a két kislemez tartalma, plusz két szám mixe egy nagylemezen. Erre megjelenésre Rolfék nem kértek engedélyt a volt kiadójuktól így hamar levették a boltok polcairól. Majd végül 2005-ben megjelent egy remasterelt album a két kislemez 8 számával és pluszban a Universe of Love és a These Sounds Just Do It Faster dalokkal. És hogy megéri-e ezeket beszerezni? Rajongóknak mindenképpen. Mert bizony itt vannak elrejtve a későbbi érettebb RMB hangzás csírái és meghallgatva az albumot világosan látjuk a fejlődést. Alapvetően kísérleti a Trax, sokféle stílus keveredik rajta, a hangkészlet azonban még nem olyan változatos. De abszolút nem jelent unalmas és egyforma számokat, csak a kicsit szárazabb hangzást. Minden szám feltűnően különböző. Jelen van az RMB-re jellemző kemény alapritmus és feszes tempó. Akkor lássuk a számokat:
Trax 1
A From Dust to Dawn több helyen is fellelhető volt, meg van remixe is, tehát ha lett volna kislemez, bizonyára ez lett volna az egyik. Az albumon végig fellelhető kettősség már itt is jelen van. A harmónia és diszharmónia, a lágy dallamok és a durva részek ellentéte. A hangzás csörömpölésre hasonlít és nem 4/4 ütemű, hanem állandóan változik, néha kicsit prodigy-szerű. Az egész olyan (a dallamhangszert is beleértve), mintha minden létező hangszínt minimumra levettek volna, ami nagyon furcsa összhatást kelt. Kicsit torz, de nem fülsértő. A szám második fele már 4/4-es és "leminimalizált" sziréna szól, a vége felé pedig már kész hangkavalkád (együtt szól a több, különböző dobritmus!). Ez a szám a jobbak közé tartozik, bár nem hinném, hogy sokaknak bejönne, főleg mai füllel. Nekem azért tetszik.
Most jön viszont az album talán legjobb száma, az Innerstream Of Consciousness. Itt a zavaró tényezők és torzítások gyakorlatilag hiányoznak, helyette gyönyörű, melankolikus zongoradallamot és 4/4-es erőteljes, de visszafogottabb elektronikus kíséretet kapunk. A dallam olyan, mintha félálomban hallanánk. Néhány effekt (elektromos zaj) az előző számból való. Mikor először hallottam, a Depeche Mode - Enjoy the Silence ugrott be, amire hangulatilag nagyon hasonlít. Klassz kis szám, persze még így sem éri el a későbbiek színvonalát.
A harmadik az Ocean of Love, a kemény számok egyike. De azok közül a legjobb. Érdekessége, hogy tartalmazza (rövidebb formában) a Love is an Ocean vokálját, meg a cím beszólását férfihangon. Hangtanilag nagyon hasonlít a This World Is Yoursra (a számra), de jobb annál. Jól kijön a kontraszt a dallam és a szinte hardcore-jellegű zúzott dobok között. De ugyanakkor a dallam is tele van feszültséggel, így nagyon jól összeillik a kettő. Legalább olyan jó, mint az előző, de "normális" zenéhez szokott fülnek szokatlanabb. Érdekessége még, hogy helyenként az ütemek vége le van csípve, ami még nyugtalanabbá teszi (a hallgatót).
És itt van az, amit végképp nem vártam volna, egy jungle-breakbeat szám prodigy-féle eltorzított beszólásokkal. Ez a No Compromise. Itt is változik az ütemmutató, de ez nem javít a helyzeten. Van itt csörömpölés, kemény alapok, de nem jön be. A leggyengébb darab, bőven felejthető, de hallani rajta, hogy RMB.
Trax 2
A második maxi következik. A We Just Need More-nak az előélete az The Adam & Eve Project - Auah - I Want Extra Ecstasy kislemezen megjelent négy szám. Ezek egy kicsit finomított változata került a Trax 2 maxira. Ami egyedivé teszi, az az állandó "aoooaoooaoooaaaa" kiáltás. E köré épül egy egyszerű dalszerkezet. Változó frekvenciájú sequencerek, meg egy kis egyszerű dallam. Van hangulata a dolognak, csak kicsit száraz.
Újabb "kemény" szám jön, Ocean of Love-os szerkezettel, de más hangzással, a Conzerto Siva. A harmóniát most egy operarészlet jelenti, és erre jön (mint a The Place to Be-nél) a kőkemény dob. És hiába van megtámogatva egészen egyedi effektekkel (csiripelés, tyurrogás...), meg hiába jó a tempó lassulás-gyorsulás, ez egy nagyon kemény, de gyenge szám. Poén a végén, mintha elszakadna a húr a gitáron.
A No Way Out of Hellből szintén van remix, vagyis elvárható, hogy hallgathatóbb legyen és tényleg az. Az alapok mint a többi 4/4-es szám, viszont ami rajta van... Mintha gyors hegedűszólókat hallanánk mixelve és eltorzítva. Nagyon klassz. A kitöltő részek pedig nagyon hasonlítanak a Scooter - ...and the beat goes onjára. Annak is a relaxálós számaira. Mielőtt valaki megint hülyeségekkel vádolna: most ez nem azt jelenti ám, hogy a Sc-től lopott az RMB. Más az időzóna. Szóval nagyon ott van ez a szám.
Ha még nem lenne elég a keményszámokból (csak így egyben), majd most. A Chiccouay olyan, mint a The Place to Be, csak no dallam, van viszont dobpergés, meg másfajta effektezés (elég gyér). Gyengus.
Trax (album)
A végén pedig a remixek. A From the Dust to Dawn mix nagyon jó, kimarad a jungle alap az elején, van egy új dallam, a vége se rossz, csak kicsit elnyomták a nyekergő főmotívumot. No Way Out of Hell Orange Juice Remix egy tipikus house mix, bőven felejthető, de ez az egyetlen szám az albumról, amit végig lehet táncolni...
Összességében azoknak ajánlott a lemez, akik már ismerik az RMB-t, mert nem biztos, hogy tetszene egy földi halandónak :-). Sok érdekes elemet egyesít magában, a hangkészlet azonban még kézdetleges, csakúgy mint a "harmóniaszint". De rajongóknak kötelező!
Southy, Simulacrum